No, hát örömmel jelentem, hogy tegnap Döme betöltötte a 11 hónapot, s ennek köszönhetően két örömteli dologgal örvendeztette meg a szüleit, úgymint felállt a kanapé mellett, mindkét szüleje szeme láttára (bulátáért, vacsora után!), valamint negyed 11-től háromnegyed 8-ig végigaludta az éjszakát, kettő, azaz kettő ébredéssel, úgy mint 11, és 3.50 (ami ugyan 40 percig tartott, de mit nekem?!:D).
Hoztam fényképet, hogy hogyan integet a házba bejövőknek óraszám, valamint az állatkínzásáról, és végül, de nem utolsó sorban az első nyilvános felemelkedéséről:
Már szemfogaztok??? Nemsemmi!
Mi megvártuk vele a 20 hós kort……
A lényeg, hogy alszik!
Viccelsz? Mikor 3 napja 3/4 8-kor arra ébredtem, hogy a Zuram már rég a munkahelyén, és nem hozta mellém a gyereket, és még mindig semmi hang (majd egy perc múlva:D), majd összeszartam magam!
És még ma is jól aludt a lelkem, 3.10-kor ébredt, aztán 7-kor:)
Viszont most lázas, szerintem most tör át az a bitang szemfog:S
Éljen!
Olyan nagyon szép ez a kisfiú! Szemérmetlenül be kell valljam, hogy nagggyon tecccc!
Éljen a felállás és éljen az alvás!
Figyeld meg, hogy fogod a kezed tördelni, ha majd egyszer reggel 6-kor felriadsz, hogy úristen, nem kelt a gyerek egyszer sem, ugye jól van, semmi baj, ugye? UGYE????
Gratulálok, már nem kisfiú, már naffiú:) Látod, elég volt egyszer elbeszélgetnem vele, máris alszik 😀