Hoztam képeket:
Vízidündér:

Apa pocakjához bújva:


"és megnõtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,"

X-man

És hát a nap fénypontja: Ugyanis az éjjel kitaláltam, hogy én pont most fogom Dömét visszaszoktatni az ágyába, és amikor felébredt éjjel 3/4 2-kor, próbáltam az ágyában visszaaltatni.
Aztán egy óra álldigálás, beragadt derék, kimerült idegrendszer, és több belőlem kiszabadult állat elillanása után bevittem magunk közé 😀
Feladtam, az éjszaka az alvásé, Döme meg addig alszik köztünk, ameddig akar, én meg majd kicsit többet olvasok majd a kötődő nevelésről… 😉
Na de ma délelőtt azért mégiscsak sikerült, és már ez is öröm!