1.0Döme, Bercel és Hubahttps://tokmag.cafeblog.huNemlajoshttps://tokmag.cafeblog.hu/author/nemlajo/<p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Nagyon, nagyon szégyellem magam, rengeteg elmaradást kell pótolnom (azóta a blog.hu is megváltozott az új arculatra, na lássuk, kérem, hátha!)</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Már több mint 2.5 hónapja a nagycsaládosok életét zúzzuk, hol ilyen, hol olyan sikeresen. Leginkább zajosan. Mint (nálunk) mindig, most is a kicsivel van a legkevesebb gond, eszik, alszik, ha ébren van, gyakran nézegeti a fellógatott játékokat, ha sétálunk, jókat durmol a (most már) hátamon (a 7kg-ot szerintem már rég elérte, az utolsó mért súlya 7790 volt, két hete...).<br />Nagyokat szopizik, és mint mindegyik, átalussza az éjszakát (ő a legjobban, 20-05-ig), és ő az első, aki nem sírva ébred! :) (na jó, úgy emlékszem, Berci sem, de Döme még mindig sokszor - kivéve mellettem - és ez eléggé rányomja az emlékeimre a bélyegét).<br />Egyébként Huba nagyon értelmes, kópészemű lurkó, akinek nagyon huncut a mosolya, csak lefotózni nem tudom, mert vakuzni  nyilván nem akarom, vaku nélkül meg csak egy csík az egész gyerek:) Hát emiatt is maradtam adós a fotókkal.<br /></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A nagyok... Hát ők aztán élnek!:) Berci is belépett a dackorszakba, hosszan és kitartóan (na és férfiasan, nem olyan horrorfilmesen, mint Döme) sikít, ha valami nem tetszik neki, és tresmetálosan hörgi, hogy "mérges vagyok!".<br />Gyakorlatilag folyékonyan beszél, és mindent, amit hall, megismétel. Általában az utolsó szavakat, de hosszabb mondatoknál több elemet is. Mindezt a végtelenségig elnyújtott, magas hanglejtéssel...<br />Nagyjából így zajlik egy beszélgetésünk:<br />- Mindjárt indulunk sétálni.<br />- Sétálniiiiiiiii?<br />- Igen, és megnézzük a kacsákat és a szárcsákat.<br />- Kacsákaaaaaaaaat? <br />- Igen.<br />- Szárcsákaaaaaaaaaaaaat?<br />- Igen. Most bújtak elő a kiskacsák a tojásból.<br />- Kiskacsááááááááááák? Tojásbúúúúúúúúúúúúúúúl?<br />(valami oknál fogva mindkét beszélő gyerekemből kilóg a dialektus:D)<br />Még mindig nagyon ügyes, igazi kis atléta, és nagyon-nagyon fogni való, tömör kis kölök:)<br />Ráadásul anya nagy örömére tele van szeretettel, bújik, arcomat a kezembe fogja, úgy mondja áhítattal, hogy "anya", szinte sóhajtva, szerelmesen (egyetlen más dolgot mond még ugyanígy, az a cici:D).<br />Őt nem lehet "büntetni", beküldeni a szobába, mert egyből elmúlik a hiszti, és szerelmes arccal jön bocsánatot kérni. Nem tudom, jó-e, hogy ennek engedek, de szerintem a cél az, hogy befejezze a hisztit. Persze, ha valami csúnyaságot művel, verekszik, stb. akkor beküldöm, ha kell, bevezetem, de olyankor is van, hogy bocsánatkérésre elengedem a büntit.<br /></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Döme hamarosan ovis lesz:) Nagyon várja, és látszik is rajta, igyekszik nagyon. Bármire rá lehet venni az ovi emlegetésével, de persze ezt nem vetjük be gyakran. Még mindig sok az érthetetlen dolog a beszédében, úgyhogy megizzasztja majd az óvónőket, de hát ez a dolguk :) Gyakorlatilag teljesen szobatiszta, éjszakára már csak amiatt kap pelust, mert mi féltjük a mi ágyunkat.<br />Apropó ágy. Hát... Muszáj lesz megcsinálni a faltól falig ágyat, mert gyakorlatilag ott laknak a fiúk. Döme eleve ott is alszik el (néhányszor a zapjára volt bízva az altatás, ez lett belőle...), Berci még van, hogy a saját ágyában, de sajnos a mi ágyunkban sokkal több az izgalom (és nem olyanok, mint más hitvesi ágyban:D).<br />Ebben viszont én vagyok a ludas, mert elvileg úgy indultunk, hogy lehet aludni a szülői ágyban, de csak a gyerekszobában van simi és bújás, a hálóban önálló elalvás van.<br />Aztán rájöttem, hogy ez az (egyelőre) egyetlen véghez vihető külön idő, úgyhogy mikor Bercit vittem aludni, vele bújtam össze és beszélgettem, aztán odabújtam a mi ágyunkba Döméhez, és vele. Megvolt a kis intim együttlétünk, ami kizárólag csak arról az egy gyerekről szólt, akit épp altattam, és láttam is rajtuk, hogy kivirágoztak.<br />Nem nyújtom tovább, a vége az lett, hogy most már Berci és Döme is rendszerint a mi ágyunkban alszik el, és nekem köztük kell feküdnöm, míg el nem alszanak.<br />Huba csak hajnalban csatlakozik, az ágyunk melletti kis "vackán", amit hamarosan kinő.<br />A Zuramnak már csak a kanapé jut, amit én nagyon nem szeretek, úgyhogy rágom a fülét, hogy csináltassuk meg az ágyat.<br /></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Egyébként nagyon, nagyon jó testvérek, irtó szerencsém van (tudom, nem lesz mindig így, és persze, most is alaposan gyepálják egymást), ha valamelyik rémálomban forgolódik, a másik átöleli, megsimogatja, és nyugtatólag mantrázza: jól van, nincsen semmi baj! <br />Azt hittem, megzabálom őket, mikor először láttam!:)<br />Hubát is mindketten ajnározzák, ezért gyakran kell menteni (<span style="text-decoration: line-through">egyszer bedobálták neki a kiságyba az összes elérhető könyvüket</span>...). <br /></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Biztos, hogy akartam még mást is, de ezt a bejegyzést is 2 órája írom (és 2 hónapja tervezem), úgyhogy el is küldöm, mielőtt elszáll.<br /></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Fotók majd a következőbe, ömlesztve!<br /></span></p>rich