<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Döme, Bercel és Huba</provider_name><provider_url>https://tokmag.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Nemlajos</author_name><author_url>https://tokmag.cafeblog.hu/author/nemlajo/</author_url><title>édibédi</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;Este Dömét majdnem megzabáltam.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;div&gt;&lt;span&gt;Kapta azt a békás hátizsákot karácsonyra, amit itt is mutattam.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;Hozza oda hozzám, mondja, hogy &quot;acc&quot;, és mutatja a hátát &nbsp;:O &nbsp;:D (tudom, ilyen idős korban sokan ezen már rég túl vannak, de én még csak szokom ezt a hihetetlen eredményes és érthető kommunikációt &nbsp;;) )&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;Felsegítem rá, indul az ajtó felé, megáll az előtérben a komódnál, megint mondja, &quot;acc&quot;, és nyújtózkodik.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;Hitetlen vagyok, mutatok egy ott lévő játékot, de nem kell, így felemelem a kulcsot. Elvigyorodik, mint akkor szokott, amikor eltalálom, hogy mit kér (orr összehúz, száj zárva, és hmmmm-ög, mintha finomat enne :D).&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;Odaadom a kulcsot, megy az ajtóhoz, kulcsot ajtóhoz illeszti.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;Kinyitom, kimegy, indul a lépcsőház felé, zokniban, harisnyában, hátán a békás hátival, kezében kulcscsomó.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;Azt hittem, megzabálom :D :D :D&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;Szerencsére sikerült becsalni azzal az érvvel, hogy mezítláb senki nem megy világgá a XXI. században :D&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;Aztán persze sírás lett a vége, hogy a csizmában, amit ő hozott oda, hogy húzzam a lábára, már nem engedtem ki :(&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>