<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Döme, Bercel és Huba</provider_name><provider_url>https://tokmag.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Nemlajos</author_name><author_url>https://tokmag.cafeblog.hu/author/nemlajo/</author_url><title>Az alváshoz</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;Most úgy átfutottam az utolsó néhány bejegyzést, és egy dolgot mindenképpen szeretnék leszögezni:&lt;br /&gt;NEM folytattam az alvástanítást, többet egyszer sem hagytam sírni Dömét, hanem türelmesen keltem hozzá (aztán persze volt, hogy kevésbé türelmesen ültem az ágya mellett még hosszú ideig...), ahányszor felsírt, valamint a másfél hónap alatt a következőket próbáltuk ki:&lt;br /&gt;- hálózsák helyett kisnadrág, hátha melege van a paplan alatt, kis korában sem viselte el a zoknit (nyáron)&lt;br /&gt;- bekapcsolva hagytuk a tévét, nagyon halkan, de hogy hallja egész éjjel a hangját (fény nem számít, a nagy ablakoknak köszönhetően - meg a hónak, meg az ablakunk előtt lévő kültéri lámpának - amúgy sincs sötét)&lt;br /&gt;- fürdés után osanit, dologél, az előbbitől picit felpörgött, de aztán kidőlt, dologél kenegetése minden ébredéskor&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;No, ezek összességében sem segítettek azonnal, szóval nem mondom, hogy bármelyik is csodaszer, csak gondoltam, hátha valaki szintén ezen az úton jár.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;És el kell, hogy mondjam, hogy múlt éjjel tv, osanit és dologél nélkül aludt 3.10-ig, majd 7-ig!:)&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;Be kell vallanom, nekem nagyon nagy megkönnyebbülés, hogy végül önmagamhoz mérten türelmes maradtam, hogy kitartottam, és bár kezdtem elhinni, hogy elrontottam a gyereket a mellen altatással, a fenékrázással, a köztünkalvással, stb, stb, ez végül mégsem bizonyult igaznak.&lt;br /&gt;Ez nekem most nagyon sokat jelent, mert azt jelzi, mégis mindent jól csináltam, ahogy erőmből és tehetségemből tellett. És szeretném, ha ez a történet mások számára is segítséget nyújtana, mikor éppen feladná a küzdelmet, és keserves könnyeken keresztül aludni kezdené tanítani a gyermekét (hú, ez most nagyon demagót, bocsi:D).&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;span&gt;&lt;br /&gt;Viszont most levonás nélkül 38.5-öt mértem, úgyhogy vagy a fogzás éri el tetőfo&lt;strike&gt;g&lt;/strike&gt;kát, vagy bekaptunk valami vírust (tegnap kétszer bukott délelőtt, de délután semmi baja nem volt, csak olyan kis anyámasszonykatonája mostanában a szomszéd Danival, aki&nbsp; pedig még fiatalabb is nála, viszont szintén hányt két napja, és láza is volt...)&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>