Jaj, hát szörnyen érzem magam, hogy ennyi idő kimaradt! Még azt sem mondhatom, hogy mert nem történt semmi, mert nagyon is történt!
A legnagyobb hír talán az, hogy Huba 10 hónaposan elindult! Nyilván még ezt sem volt módom normálisan levideózni, de az első lépéseket megörökítettem 🙂
Volt még egy szülinap is, Döme négy éves lett!
Mivel ez egy hétköznapra esett, így két tortás megemlékezést tartottunk, a napján egy duplaszeletes süti-tortával a Mediterrán Cukrászda jóvoltából, hétvégén pedig a hónapok óta áhított és emlegetett dínótortával ünnepeltük meg a nagy napot. Ajándék is volt, az általam újonnan felfedezett retro Schenk vár, katonákkal, lovakkal (ezzel egyelőre még csak én játszom ügyesen…)
Tortaevős kép helyett egy kép Berciről, ahogyan csokit eszik:
Grízrajzolós:
Rokonlátogatós, avagy Dorkáék nálunk:)
Bubek kapásból megtalálta a közös hangot Robival:)
Dorka meg a babájával:) és persze Bercivel:
Volt tali is nálunk, s bár Döme topikjának anyukái jöttek el, de Huba korosztályába tartozó babákkal. Vicces volt:) Berci persze kicsit kilógott a sorból, emiatt egész nap elvarázsolt tündérfiú üzemmódban működött 🙂
Egyébként is képes elbűvölően kinézni, titkon mindenki szerelmes belé, én már csak tudom:)
Volt itt Móni is, Ancsával, előbbi próbálta lemozgatni a fiúkat, kevés sikerrel 🙂
A legújabb szórakozásunk mostanában: a varázshajunk erejével lufikat ragasztani a plafonra, majd lefújni/ledobálni onnan. Az első próbálkozáskor a fiúk kisebb hisztirohamot kaptak az elérhetetlen magasságokba ragadt léggömbök látványától:D
Huba egyébként még mindig nem eszik semmit a cicizésen kívül, bár egyre lelkesebben kóstolgat, viszont mennyiségekről még egyáltalán nem beszélhetünk (tegnapi vacsorája egy kocka sültkrumpli volt…).
Ennek ellenére 11kg… és 75cm.
Berciben tombol a dackorszak, igazi toporzékolós, üvöltős hisztiket produkál, és persze mindenre a kedvenc válasza: NEM!
Döme többet van itthon, mint oviban, amit egy részről nem is bánok, másrészt viszont ebben az ott töltött kis időben is fel tud szedni minden hülyeséget, amit a gyerekek csak az oviban sajátíthatnak el igazából, mint lökdösődés, irigykedés, verekedés, önmagam idióta produkálása, stb:) Imádja a figyelmet, és iszonyatosan jó megfigyelő (folyton kiszúr mindenféle új/megváltozott dolgot a környezetünkben).
Hubával azóta voltunk még egy kontrollon, ami szintén javuló tendenciát mutató eredménnyel zárult, ebben a hónapban (vagyis az előzőben) viszont nem jutottunk el, mivel folyton taknyosak ezek a haramiák. No de ami késik, az még majd eztán jön el, nemdebár:)