Azt ajánlotta egy ismerősöm, hogy azért nézessük meg még egyszer Bercel tsh-ját, biztos, ami zicher, nehogy ezen múljon. Úgyhogy kértem beutalót, ma kellett menni, 8-9 között a Heim Pálból kijönnek a gyerekorvosi rendelőbe (az is elég messze van…).

Nekiindultunk, két gyerekkel, tesókocsival. Már nagyon régen nem használtuk, így Dömére az újdonság erejével hatott, egyből kijelentette, hogy csuhaa (vonat:D), és ő lett a masiniszta. A váróban hirtelen sokkolt a kihívás, hogy két gyerekkel kell a feltűnést kerülnöm, de egyszerűen nem estem abba a hibába, hogy neveljem Dömét, és ettől frusztrált legyen, hagytam, hadd másszon, nézelődjön.

Mondjuk gonosz dolog volt tőlem a többi gyerek előtt almát adnom, hiszen gondolom, a többiek éhgyomrira jöttek, na de hogy lehetett volna másként?:$

Bent Döme simán elnézelődött, míg levették körülrajongott Berceltől a vért (alig találta vénát neki), aztán kifelé Döme hisztizni kezdett, hogy nem akar jönni, amolyan igazi földhöz verős, de ezt is megoldottuk, kérdeztem, hogy megyünk-e Danihoz? – NEM! – Dorkához? – NEM! – játszótérre? – NEM! – üldögéljünk itt még egy kicsit? – NEM! – menjünk vonatot nézni? – Jó!:)

Innen már ment, hogy emlékszel, mi is vonattal jöttünk, hová is raktuk?

És már mentünk is hazafelé, útközben mindnyájan kiflit majszolgatva, és szerencsére még egy HÉV-et is láttunk (az is csuhaa-család!)… 🙂