Előbb átmentünk Dömével szólni a szomszédnak, hogy nem kell vigyázni Dömére, mert mindjárt itthon a Zapja, de nem nyitottak ajtót.
Visszajöttünk, erre Döme iszonyatos hisztit vágott le, földön fetrengős, játékdobálós, üvöltős.

Erre bevittem a szobájába, leültettem a kanapéra, és közöltem, majd akkor akarom látni, ha lenyugodott.
Két perc múlva csend, jön ki, kezében a plüss virágjával, megáll előttem, és rám vigyorog. Hát megzabálom!!! 😀