Na, hát ez a nap is eljött! 🙂
Meg is ünnepeltük, állatkerttel, tortával, játékokkal, nevetéssel.
Először is délután elvonultunk az állatkertbe, családilag, a gyed késedelme miatt ügyesen (én pedagógusként, Döme egyévesként ingyen, a Zuram meg smses igényléssel, telefonszámlára) megoldva a belépést.
Mondjuk dacára a teljes árnak, tél végére való tekintettel (meg a felújítások miatt) sok-sok állat nem volt fellelhető.
De Dömét ez annyira nem zavarta, sőt… Éppen csak felébredt, mire bejutottunk, az utat végigaludta. És aztán kezdődött az állatok felkeresése, szépen sorban, kezdve a nagyokkal, amiket biztos, hogy észrevesz 🙂
Nyakbadöme (háttérben egy víziló):
Jó nekem itt, tényleg:
Fog történni valami, vagy megyünk haza…?
Állatok, amelyek bejöttek (első képen, csak hogy bebizonyítsam, tényleg figyel:D):
A tevéknél viszont már bemondta az unalmast: