Az van, hogy úgy éreztem, addig, amíg Döme nem lép túl a forgópáfrány korszakán, nem is írok (dehogy van így, csak mindig elmaradt…).

Aztán két napja végre megtörtént a csoda, Döme négykézlábra állt. Egészen pontosan 2db másodpercre, de láttam, és végre elmondhatom, hogy mozgásfejlődésbeni ugrásnak lettem szemtanúja! 🙂

Egyébként minden szép, és jó (de tényleg), elmúlt 8 hónapos, naponta kétszer eszik szilárdat, délben főzeléket, délután gyümölcsöt, ennek ellenére napi 6-7-szer szopik még.

Éjjelente legalább egyszer ébred, de már van jól követhető napirendje, amit ÉN IS!!! felismertem. Napjában háromszor alszik, nagyjából ugyanabban az időpontban, nagyjából ugyanannyikat. Már tud csippentve felvenni apróbb dolgokat, állandóan dumál (újabban Sátánkát játszik, átment hörgőmorgó trashmetálba, nem tudom, így marad-e…), a haja hosszúsága már belépő bármelyik rockklubba (a mennyiségét inkább hagyjuk, asszem skasnak nevezték régen-?- az ilyen tincsekben növesztett hajú egyedeket), 8400g, és 70cm.

Ülni akkor ül, ha én akarom, vagy ő akarja, hogy akarjam, próbálta már a kiflicsücsköt, nézett meccset az apjával, tette lóvá az apját, hordozzuk mt-ban, voltunk medveparkban, mindkét nagyszülőnél.

Röviden ennyi:)

Képekben: