Hát az van, hogy Döme olyan péntek magasságában felfedezte a rekesz(tő)izmát, és felfedezte, milyen a Dzseniszdzsoplinos áááááááááááááááá hang. Ez úgy estig volt izgalmas. De még tartott három napig. Hol elkeseredetten, hol vidáman, de mindig ugyanaz, rekesztés, a-hang, kitart.

Mai öröm(?)hír: Döme az öt napos rekedt aaaaaaa-zás után felfedezte a g-hangot.
Ezen először meglepődött (mondtam neki, hogy megvolt a mese, most jön a fürcsi, igaz?, erre mondta: igggeeeeeee, én meg majdnem beszartam, elvégre mondtam már neki olyat, amit nem úgy gondoltam, para volna, ha most TÉNYLEG kiderülne, hogy ért mindent:D), aztán hirtelen próbálta tudatosan újracsinálni, szinte láttam, hogy belül vívnak a dolgok, hogy újra ez jöjjön ki, aztán persze végül sikerült.
Szóval ez van nálunk.

Most meg két bónusz kép, az első bizonyára földrengés után készülhetett, mert Döme erőst kapaszkodik, az új játékíve pedig romokban:) (valamint nem is túl előnyös a beállítás, úgyhogy bizonyára egy spontán dokufotó:D) A második képen pedig az apjára hajazó, dafkemorcos-elszántan alvó csemete látható: