Vessenek a mókusok elé a módszer ellenzői, de tegnap este hosszas vívódás után fogtam Dömét, és befektettem a hitvesi ágyba. Kapott cicit a szájába, aztán elaludt, és maradt. Aztán fél négykor (!!!) felébredt, tiszta pelus, vissza az ágyba, megint cici, megint alvás, és a következő ébredés reggel 7-kor…
Nekem ez megérte, és most lehet fújolni, hogy hogy fogom majd tizenévesen is az ágyamból kirugdosni, meg hogy sose tanul rendszert, de úgy döntöttem, ő még csak egy pici újszülött, aki nem TUD manipulálni, és majd csak arra kell figyelnem, hogy mikor lesz az a pont, amikor ideje visszaszoktatni az ágyába.
A védőnő 3 hétig nem jön most (magánéleti tragédia), a doki viszont ma volt, hát persze, hogy akkor, amikor mi kutyát sétáltattunk… Úgyhogy csak a kocsijában váltottunk két szót, s persze nem volt közte, hogy most akkor mikor várhatjuk újra, vagy nekünk mikor és hová kell majd legközelebb menni:S
Pedig ez a köldökdolog nem hagy nyugodni…:(