Csak gyorsan megmutatom az alvó egyhetesemet, aztán rohanok is tovább (nem, mintha sok dolgom lenne, Döme vagy alszik, vagy eszik, vagy picit nyűgös, de ehhez sem kellek én, max. a mellkasom, de közben olvashatok bátran, szóval minden szuper – ami meg nem szuper, arról meg akkor, ha végleg nem szuperál)